Magyarországon évek óta lakhatási válság van. A saját otthon megszerzése egyre több ember számára elérhetetlen álommá válik, miközben az albérletárak a jövedelmek egyre nagyobb részét emésztik fel. Egerben különösen nehéz a helyzet: a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint 2026 első negyedévében a használt lakások átlagos négyzetméterára már 713 ezer forint volt, ami egyetlen év alatt 14,4 százalékos emelkedést jelentett. Ezzel Eger továbbra is a drágább vidéki megyeszékhelyek közé tartozik.
A KSH részletes adatai itt érhetők el.

Ilyen környezetben az önkormányzati bérlakás nem egyszerű vagyonelem, hanem sokak számára az egyik utolsó helyi védőháló. Egy esély arra, hogy ne kelljen választani a lakbér, az élelmiszer vagy a gyógyszerek kifizetése között. Egy biztos ajtó, amelyet este magukra zárhatnak azok, akik a piaci árakat már képtelenek megfizetni. A városvezetésnek ezért nemcsak kezelnie, hanem lehetőség szerint bővítenie és gyorsabban hasznosítania kellene a bérlakásállományt.

Ehhez képest az elmúlt egy évben a Közgyűlés újabb és újabb önkormányzati lakások értékesítéséről döntött. A hivatalos jegyzőkönyvek szerint 2025 júniusában egyszerre hét lakást vittek piacra, és 2026 májusában is újabb lakások eladását készítették elő. Az értékesítések rövid távon bevételt hozhatnak, hosszabb távon azonban végleg csökkentik a város rendelkezésére álló lakásvagyont. Ez lakhatási válság idején nem egyszerű gazdasági döntés, hanem súlyos szociálpolitikai választás, amely nem csillapítja, hanem éppen tovább mélyíti a válságot.

Városházi információink szerint a jelenleg üresen álló, nagyjából száz lakás közel fele a felsővárosi Garzonházban, negyede a Pozsonyi úton és a Nyugdíjasházban található, körülbelül harmada pedig a város más részein, elszórtan. Ezek az adatok egyelőre nem tekinthetők hivatalosan megerősítettnek. Az önkormányzat feladata lesz tételesen tisztázni őket, ugyanis még augusztus 16-án közérdekű adatigénylést nyújtottunk be a Városházára és az EVAT Zrt. részére.

Pusztán a számokat egymás mellé téve is nehéz elfogadható magyarázatot találni arra, hogy ekkora lakásállomány állhat kihasználatlanul, miközben emberek százai várnak megfizethető otthonra. Mert a várólistán nem sorszámok szerepelnek, hanem emberi életek: családok, idősek, egyedülállók és fiatalok, akiknek minden újabb hónap bizonytalanságot jelent. Eközben városszerte olyan ajtók maradhatnak zárva, amelyek mögött akár otthonok is lehetnének.

Vágner Ákos polgármester felelőssége nem feltétlenül abban áll, hogy valamennyi lakás az ő hivatali ideje alatt ürült ki vagy romlott le. Abban viszont már igen, hogy a jelenlegi városvezetés közel két év elteltével sem mutatott be a nyilvánosságnak átfogó és számonkérhető tervet a lakhatási és szociális válság orvoslására. Az örökölt helyzet egy ideig lehet magyarázat, de nem lehet korlátlan ideig felmentés – különösen azok számára nem, akiknek közben napról napra egyre nehezebb biztosítaniuk a saját és családjuk lakhatását.

A felelősség alól az önkormányzati képviselők sem vonhatják ki magukat. Ők szavaznak a lakások eladásáról, a költségvetésről és a felújításokra fordítható forrásokról. Ugyanez igaz azokra a szakmai szereplőkre is, akik a lakás- és szociálpolitikai döntéseket előkészítik. Ha tudtak a várólista és az üres lakások közötti kirívó ellentmondásról, mégsem kezdeményeztek érdemi beavatkozást, az már súlyos szakmai és politikai mulasztás gyanúját veti fel. Az ilyen döntések következményeit ugyanis nem táblázatok és kimutatások, hanem hús-vér emberek viselik.

A Városházának most egyértelműen válaszolnia kellene: valóban száz körüli önkormányzati lakás áll-e üresen, és ha igen, közülük hány lakható, mióta nincsenek használatban, és mikor adják ki őket végre? Nyilvánosságra kellene hozni azt is, hány lakást értékesített a városvezetés az elmúlt időszakban, mire fordította a bevételeket, és milyen konkrét intézkedésekkel akarja csökkenteni a több mint 200 fős várólistát, valamint enyhíteni a városban tomboló lakhatási válságot.

Két lehetőség van: vagy pontatlanok a városházi forrásból származó adatok, és akkor az önkormányzatnak ezt számokkal, tételesen kell cáfolnia, vagy helytállóak, és akkor Egerben nem egyszerűen lakáshiányról, hanem a meglévő lakásvagyon súlyosan elégtelen hasznosításáról beszélhetünk. A zárt ajtók egyik esetben sem maradhatnak válaszok nélkül. Mert miközben a lakások üresen állnak, odakint emberek várnak arra, hogy végre otthonuk lehessen.