A hazai és a nemzetközi közvélekedésben a mai napig tartja magát az a sztereotípia, hogy a veganizmus – azaz az állatok kihasználásától és megölésétől mentes életmód és étkezés – alapvetően a progresszív, baloldali és liberális közegek divatja. Ezt a berögzült képet igyekszik árnyalni és alapjaiban átírni a kápolnai Macskaárvomáz Alapítvány kuratóriumi elnökének legújabb tanulmánya. A szerző kimutatja: a veganizmus gondolatköre egyáltalán nem idegen az ősi, a nemzeti radikális, sőt a későbbi szélsőjobboldali eszméktől sem.
Bóday Pál állatvédő aktivista lapunknak nyilatkozva rámutatott arra az ellentmondásos, mégis beszédes történelmi párhuzamra, amely a modern állatvédelmi mozgalmak gyökereit jellemzi:
„Sokak számára zavarba ejtő lehet például, hogy a XX. század vegán állatvédő mozgalmainak ugyanúgy előképét jelentik a Hitleri náci birodalom szigorú állatvédelmi törvényei, mint a náci haláltáborokat túlélő és éppen a zsidók nagyüzemi elpusztításának rémtettei által ihletett Isaac Bashevis Singer által hirdetett vegán mozgalom.”
A szerző kiemelte, hogy ez a példa is jól szemlélteti: a vegán állatvédelem olyan rendkívüli erkölcsi magasságot képvisel, amelyhez a legkülönbözőbb utak vezethetnek. El lehet jutni ide a haláltáborok tragédiájából, a Harmadik Birodalom felől, a politikai jobb- vagy baloldalról egyaránt, hiszen végső soron egy ideológiákon átívelő, különleges eszméről és életérzésről van szó.
Társadalmi vita a mozaik jobboldalon: Áttörheti-e az üvegplafont az állatvédelem?
A tanulmány nem csupán elméleti és történeti áttekintést nyújt, hanem kifejezett célja, hogy társadalmi vitát indítson el a „mozaik jobboldal” szereplői között az állatvédelem és a nemzeti, jobb oldali identitás kapcsolatáról. Bóday Pál szerint a téma a politikai átrendeződés szempontjából sem elhanyagolható.
Az ismert állatvédő kifejtette: ha a Mi Hazánk Mozgalom a jövőben a politikai váltópárt szerepébe kíván kerülni Magyarországon, akkor ma már nem elsősorban a demokráciakompatibilitását kell bizonyítania a választóknak. Ennél lényegesebb, hogy saját ideológiai meggyőződése mentén haladva nyitottá váljon az állat- és természetvédők jórészt keresztény erkölcsi alapokon álló érveire.
Az aktivista úgy véli, amennyiben Toroczkai László pártja a jövőben több empátiával tud viszonyulni az állatvédelmi ügyekhez és mozgalmakhoz, az képes lehet áttörni azt a politológusok által gyakran emlegetett „üvegplafont”, amely jelenleg még megakadályozza a pártot abban, hogy kormányképes többséget szerezzen.
A témáról, a patrióta ökológia elméleti hátteréről és a nemzeti radikalizmus, valamint a veganizmus kapcsolódási pontjairól bővebben a Magyar Jelen felületén olvashatnak az érdeklődők, a „Patrióta ökológia, avagy lehet-e egy nemzeti radikális vegán?” című tanulmányban.