A győztes árnyékában osztja az észt

A képviselő írásában Bódis Péter, a Tisza Párt győztes jelöltje mellett feszítve kéri számon a várost: miért nem gratulált mindenki nyilvánosan a sikerhez? Domán szerint ez a „tartalomjegyzék előtti első oldal” a politikában. Különös ez a hirtelen jött morális szigor egy olyan politikustól, aki az utolsó pillanatban, szinte a célegyenesben váltott irányt, hogy a győztes oldalán érjen célba. Úgy tűnik, Domán számára a kultúra csupán annyit jelent: mindenki hajoljon meg az előtt a siker előtt, amire ő is felkapaszkodott.

Az utca embere számára láthatatlan

Hiába a választékos megfogalmazás a „dohos reflexekről” és a „leépült kultúráról”, ha a hitelesség az utcán, a mindennapi érintkezések során elvérzik. Számos egri polgár tapasztalata szerint Domán Dániel stílusa messze van attól a nívótól, amit most másoktól követel:

„Olyan ember beszél itt erkölcsi minimumról, aki ha szembejön a járdán és az ember udvariasan ráköszön, válaszra sem méltatja a választót. Egyszerűen átnéz rajtunk. Aki a köszönést is sajnálja az emberektől, az ne akarja megmagyarázni, mi fán terem a politikai kultúra” – fogalmazott Dománról egy helyi lakos.

Kettős mérce és gúnyos „alázat”

A posztja legvisszatetszőbb pontja mégis az a leplezetlen káröröm, amivel Domán az ellenfelek egy százalék alatti eredményén gúnyolódik. Miközben a „besározás” és a „marás” ellen emel szót, ő maga pontosan ezt teszi: belerúg azokba, akik alulmaradtak. Ez nem a győztes eleganciája, hanem az opportunista arroganciája.

Domán Dániel szerint „viselni a vereséget jellem kérdése”. Úgy tűnik, a sikert és a képviselői státuszt méltósággal viselni – és nem gőggel – szintén jellem kérdése lenne. Egerben az emberek pontosan látják a különbséget a jól megírt Facebook-poszt és a valóság között. Utóbbihoz ugyanis néha elég lenne egy egyszerű „Jó napot!”.