Miközben Magyar Péter miniszterelnök és Áder János volt köztársasági elnök között a Sulyok Tamás elmozdítása körüli politikai feszültség a tetőfokára hágott, a vita egy váratlan és rendkívül éles civil kritikával bővült. Bóday Pál, a Macskaárvaház Alapítvány kuratóriumi elnöke, elismert természet- és állatvédő aktivista a Haber Eger hírportálnak adott nyilatkozatában kíméletlen őszinteséggel számolt be arról, hogyan látta a volt államfő viszonyát a környezetvédelem ügyéhez. Bóday állítása szerint Áder János egész pályafutása alatt kifejezetten ellenséges volt a zöld értékekkel, és a Kék Bolygó Alapítványt csupán egy cinikus eszköznek használta saját milliárdos luxusbirodalmának felépítésére.
„Utálta a zöldeket” – A hiteltelen zöld imidzs története
Bóday Pál szerint Áder János környezetvédelmi tevékenysége egy évtizedekre visszanyúló „kis magyar abszurd” része. Az aktivista felidézte a rendszerváltás utáni időket, amikor – elmondása szerint – még léteztek hiteles zöld hangok a Fideszben, többek között Dr. Illés Zoltán személyében. Ezzel éles ellentétbe állította Áder János figuráját:
„A párt belső életét kicsit is ismerők számára közismert volt, hogy politikusaik közül Áder János volt az, aki utálta a zöldeket, lenézte és megvetette a környezet- és természetvédelmi aktivizmust. A párton belül kifejezetten ellenséges volt mindenkivel, aki azon a szerintem helyes állásponton volt, hogy fel kellene vállalni a fenntarthatóság akkoriban még rendkívül fiatalos és jövőbemutató ügyét. Áder tehát gyűlölte a környezetvédelmet, országgyűlési képviselőként, EU parlamenti képviselőként és köztársasági elnökként is ellenséges, legjobb esetben is érdektelen hozzáállást tanúsított az ügyhöz.”
Bóday szerint a volt elnök pálfordulása és a Kék Bolygó Alapítvány létrehozása egy elhibázott karrierterv szüleménye volt:
„Sokak szerint köztársasági elnöki szolgálata után az a súlyos önképzavarról tanúskodó ötlete támadt, hogy esetleg megpályázhatná az ENSZ-főtitkári pozíciót, ezért kitalálta magának a Kék Bolygó Alapítványban manifesztálódott zöld imidzset. A kifejezetten zöldgyűlölő Ádernek rosszul állt ez a szerep, ráadásul eleve egy flegma, empátia és gesztusok nélküli figuráról beszélünk, aki vélhetően hamar rájött, hogy ENSZ-főtitkárság helyett bőven elég, ha a „zöldségeivel” felépít magának egy milliárdos luxusbirodalmat.”
Luxuskonferenciák a valódi civilek kárára
A Macskaárvaház Alapítvány kuratóriumi elnöke mély felháborodásának adott hangot amiatt, hogy miközben a valódi civil szervezetek fillérekért küzdenek a túlélésért, Áder János alapítványa korlátlan forrásokból gazdálkodott. Bóday szerint a Kék Bolygó „tele volt bizniszekkel”:
„Zöld körökben hosszú évek óta mély megdöbbenést keltett, hogy ez a velejéig hiteltelen figura tízmilliárdos nagyságrendekben kapott luxusvillára, luxusutazásokra, luxuskonferenciákra, luxusstúdióra közpénzt, miközben kommunikációja egy a zöld értékekkel szinte semmilyen módon nem azonosuló zűrzavaros katyvasz volt… Közpénzmilliárdokból készült podcastjaiban mutyiinterjúkat készített olyan vállalkozókkal, akik valamilyen terméküket akarták zöldre festeni, és vélhetően nem voltak hálátlanok Ádernek az ingyen reklámért.”
Bóday kiemelte Ovádi Péter, az előző kormányzat állatvédelemért felelős kormánybiztosának erőfeszítéseit, akit hősiesnek nevezett a „cinikus, bamba” Áder Jánoshoz képest, aki „szinte felső korlát nélkül kapta a közpénzt a Kék Bolygó nevű abszurd luxusjátszóterére.”
A Tisza-kormánynak vissza kell vennie a Kék Bolygó Alapítvány vagyonát
Bóday Pál határozott javaslatot fogalmazott meg a jelenlegi kormánynak a Kék Bolygó Alapítvány jövőjét illetően. Álláspontja szerint a kérdésben széles körű társadalmi egyetértés mutatkozik:
„Meggyőződésem, hogy a Tisza-kormánynak határozottan kell fellépnie a Kék Bolygó Alapítvány ügyében. Minden olyan közpénzt, infrastruktúrát és tárgyi eszközt, amely ehhez a projekthez köthető, az utolsó fillérig vissza kell venni ettől a szégyentelen alaktól, és azokat a hazai környezet-, természet- és állatvédő civil szervezetek között kell szétosztani.”
Az aktivista gondolatait egy éles történelmi párhuzammal zárta: a Kék Bolygó Alapítványt a Fidesz-korszak elhibázott, már-már groteszk mementójának nevezte. Szerinte az alapítvány szimbolikája a budapesti, 1956-ban ledöntött Sztálin-szoborhoz hasonlítható, amelynek sorsa nem lehet más, mint a teljes lebontás és a közösség javára történő „újrahasznosítás”.