Alig négy nappal az országgyűlési választások után, Domán Dániel egri önkormányzati képviselő máris elérkezettnek látta az időt, hogy a Tisza Párt országos sikerét saját polgármesteri ambícióinak szolgálatába állítsa. A politikus, aki korábban a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) színeiben próbálkozott, most a közgyűlés feloszlatását követeli, hátha az új politikai szelek végre a városvezetői székbe repítik.
A hátbatámadás művészete: MKKP-ból a Tiszába
Domán Dániel politikai pályafutása Egerben eddig inkább szólt a helyezkedésről, mint a következetességről. Emlékezetes: a 2024-es önkormányzati választáson a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) színeiben indult polgármesterjelöltként, ám a választók bizalmát nem tudta elnyerni – a városvezetői szék helyett csupán egy kompenzációs listás helyre futotta az erejéből.
Az Egri Válasz korábban „gazdatestről gazdatestre” való vándorlásként írta le Domán politikai múltját, emlékeztetve arra, hogy a képviselő a Fidesztől kezdve, a Jobbikon át, az MSZP-n keresztül volt ő már az összellenzéknél is, ami után független, majd Kutyapártos lett.
Az igazi arcát azonban a mostani országgyűlési választási kampányban mutatta meg. A célegyenesben Domán nemes egyszerűséggel belerúgott a neki korábban bizalmat és mandátumot adó Kutyapártba: nyilvánosan kritizálta és visszalépésre szólította fel saját pártját és annak helyi jelöltjét, majd látványosan átigazolt a Tisza Párt mellé tudván azt, hogy ott biztosan választási siker várható, szemben a megszűnés szélére kerülő Kutyapártnál. Ez a fajta politikai lojalitás hiánya egykori kutyás szimpatizánsai körében is kiverte a biztosítékot, hiszen a képviselő éppen azt a közösséget hagyta cserben, amelynek köszönhetően ma egyáltalán ott ülhet a közgyűlésben.
Négy nap után máris „tisztogatna”
Alig telt el négy nap az országgyűlési választások óta, Domán máris friss „tiszás” identitással hergeli az egrieket. Legújabb videós közlésében a következőket állítja:
„Vágner Ákos és végrehajtói mindent feltettek Pajtók Gábor győzelmére… egyetlen lépés maradt, kezdeményezni a közgyűlés feloszlatását.”
A retorika mesteri, de a tartalom üres: Domán a „szabadság” és a „NER-ellenesség” máza alatt valójában instabilitást akar szítani. A közgyűlés feloszlatásának követelése nem a város érdeke, hanem egy kétségbeesett próbálkozás arra, hogy az országos politikai hangulatot kihasználva egy új, előrehozott választáson végre ő kerülhessen a bársonyszékbe.
Miközben a választók érzelmeire hatva hergeli a lakosságot, saját hatalmi ambícióit a „népakarat” köntösébe csomagolja. Joggal merül fel a kérdés: mennyire vehető komolyan egy olyan politikus, akinek iránytűje nem elveket, hanem a pillanatnyi népszerűségi mutatókat követi?
Egernek nyugodt építkezésre és stabilitásra lenne szüksége, nem pedig egy mesterségesen generált politikai válságra és az ezzel járó, soha véget nem érő kampányüzemmódra. Domán követelései nem a város érdekét, hanem egy újabb esélyt szolgálnak saját polgármesteri álmaihoz.
Szövetségesből kolonczá válhat
Bár Domán most látványosan a Tisza Párt színeiben tetszeleg és a győzelmi mámort lovagolja meg, kérdéses, hogy a párt helyi közössége valóban kér-e egy ilyen ingatag szövetségesből. A politikai lojalitás Domán olvasatában láthatóan addig tart, amíg nem kínálkozik egy kényelmesebb ugródeszka. Aki nem egyszer már hátba szúrta saját támogatóit, az bármikor megteheti ezt következő „szövetségeseivel” is.