A III. fokú hőségriadó és az I. fokú vízkorlátozás nyomán végre téma lett a víztakarékosság, ám a környezetvédő rámutat: az akkumulátorgyárak mellett a nagyüzemi állattartás és a húsipari oligarchák elhallgatott vízpazarlásáról is őszintén kell beszélni.
A rendkívül pusztító aszály, a III. fokú hőségriadó és az I. fokú vízkorlátozás elrendelése nyomán a hazai közbeszédben is megjelent a fideszes kormányzás idején szinte tabuként kezelt víztakarékosság témája. Bóday Pál ismert állat- és környezetvédő szerint a víztakarékosság megjelenése a diskurzusban örvendetes tény, ugyanakkor az elmúlt évtizedek elhallgatásai, a hiányzó környezetvédelmi tájékoztató kampányok és az ismeretterjesztés elmaradása miatt a magyar társadalom még mindig nincs tisztában azzal, hogy hol, mikor és mivel pazarol el óriási mennyiségű vizet.
Lakossági tudatosság és az akkumulátorgyárak problematikája
Bóday Pál kiemelte, hogy a lakosság körében már elkezdődött bizonyos fokú szemléletváltás:
„Azt már elfogadtuk, hogy vízhiányos időszakban ökológiailag és erkölcsileg nem korrekt medencéket tölteni, autót mosni, és a fidesz által erőltetett iparosítás kapcsán az is világossá vált a magyarok számára, hogy egyes gazdasági szereplők – mint például az akkumulátorgyárak – vállalhatatlanul jelentős mennyiségű vizet használnak és pusztítanak el.”
A környezetvédő szerint ugyanakkor léteznek olyan kellemetlen tények, amelyek még mindig szigorú tabunak számítanak akkor, amikor arról beszélgetünk, hogyan vethetnénk véget közös vízkincsünk elherdálásának.
A valódi tabu: A húsipar irreálisan magas vízigénye
Nagyon kevesen tudják – és talán még többen nem is szeretnének szembesülni vele –, hogy a legnagyobb víz- és szén-dioxid-lábnyoma nem az akkumulátoriparnak, nem a nehéziparnak és nem is az öntözésigényes mezőgazdasági kultúráknak van, hanem a húsiparnak.
Bóday hangsúlyozza, hogy a nagyüzemi állattartás nemcsak a világ legkegyetlenebb, sokak által a holokauszthoz hasonló borzalmakat produkáló iparága, de vízigénye lényegében semmilyen más iparághoz nem hasonlíthatóan irreálisan magas.
Hány liter vizet pazarol el az élelmiszertermelés?
Amikor húst fogyasztunk, nemcsak egy állatot ölünk meg, és nemcsak egy olyan iparágat támogatunk, amelynek óriási a szén-dioxid-kibocsátása, hanem gigantikus mennyiségű vizet is elpazarolunk. A növényi és állati eredetű élelmiszerek előállításának vízigénye kilogrammonként a következőképpen alakul:
| Élelmiszer / Kategória | Elhasznált vízmennyiség (kg-onként) |
| Marhahús | 15 500 liter |
| Sertéshús | 6 000 liter |
| Csirkehús | 4 300 liter |
| Kenyér | 1 300 liter |
| Lencse | 1 200 liter |
A számokból jól látható, hogy míg a hüvelyesek és a pékáruk előállítása nagyságrendekkel kíméletesebb a környezethez, a húsfélék termelése óriási teherként nehezedik a hazai vízkészletekre.
Az oligarchák felelőssége és a propaganda-illúzió
Bóday Pál kifejtette, hogy ezek a tények Magyarországon szándékosan tabusítva lettek. Így nem esik szó arról, hogy hazánk nemcsak legkegyetlenebb emberei a vágóhíd- és húsüzem-tulajdonosok, de a leggátlástalanabb vízpazarlói is közös kincsünknek, a felszíni vizeinknek.
Név szerint emelte ki a szektor legnagyobb hazai szereplőit: Csányi Sándor, Mészáros Lőrinc és a Bárány-család nemcsak állatok millióinak haláláért felelősek, de felszíni vizeink hektoliter milliárdjainak elpazarlásáért is.
„Azért tehetik ezt meg büntetlenül, mert sok száz milliárd forint értékű reklámkampányokkal elhitették az emberekkel, hogy a húsevés egészséges, nélkülözhetetlen, és a folyamatos húsfogyasztás egyfajta jóléti szimbólummá vált a magyar társadalomban.”
Egészségügyi kockázatok és a jóléti illúzió megdöntése
Az állatvédő szakember rámutatott, hogy ma már egyértelmű és megcáfolhatatlan orvosi, tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a húsevés – különösen a nagyüzemi, rengeteg vegyszerrel és szenvedéssel járó, élő állatok húsának fogyasztása – garantáltan súlyos betegségeket okoz. Emiatt nyilvánvalóvá vált az is, hogy a hús valójában nem a jólét, csupán egy rossz beidegződés szimbóluma.
Pozitív példaként emelte ki Eger egyik népszerű éttermét, a vegetariánus és vegán Govindát, amelynek „örvendetes népszerűsége” fényesen bizonyítja, hogy hús nélkül szebb, jobb és egészségesebb az élet.
Húsmentes napok és az őszinte szembenézés
Bóday Pál tisztázta, hogy nem irreális elvárásokról van szó:
„Nyilván nem arról van szó, hogy holnaptól mindenkinek meg kellene szüntetnie a húsfogyasztását, de a húsevés mérséklése, húsmentes napok beiktatása állatvédelmi-, ökológiai-, egészségügyi- és környezetvédelmi szempontokból is helyes cselekedet.”
A környezetvédő végezetül kiemelte: a legfontosabb az, hogy a mostanihoz hasonló, pusztító aszályok idején legyünk őszinték magunkhoz. Ha valóban tisztában akarunk lenni azzal, hol és hogyan használják el a vizünket, akkor az akkumulátorgyárak mellé mindig oda kell tenni a nagyüzemi állattartó telepek és a vágóhidak példáját is. Ellenkező esetben magunkat fosztjuk meg az őszinte szembenézés és a tisztánlátás lehetőségétől.