Komoly hullámokat vetettek azok a Facebookon napvilágot látott, rendszerszintű problémákra utaló lakossági bejegyzések, amelyek az egri Markhot Ferenc Kórházban – elsősorban a krónikus belgyógyászati, valamint több további osztályon – uralkodó állapotokat firtatják. Az ügy súlyára való tekintettel lapunk sajtómegkereséssel fordult Dr. Stankovics Éva főigazgatóhoz, hogy tisztázzuk a betegekkel és hozzátartozókkal által elmondottakat. A hivatalos válaszból kiderült, hogy az intézmény vezetése vizsgálatot rendelt el, de mindent rendben találtak.
Súlyos lakossági panaszok és megkeresésünk részletei
Augusztus 7-én kelt sajtómegkeresésünkben részletesen ismertettük azokat a kritikus és aggasztó jelzéseket, amelyek az „EGERBEN HALLOTTAM” közösségi csoportban és a nyilvánosságban elterjedtek és amelyek rávilágítanak a kórházi betegellátás visszásságaira.
A leggyakrabban említett embertelen bánásmódok:
- Folyadék- és ételmegvonás:
Számos hozzátartozó számolt be arról, hogy a magatehetetlen betegek szomjaznak, mert a személyzet nem itatja meg őket; gyakran a szobatársak vagy a látogatók végzik el a gondozást. Egy hozzátartozó szerint anyukája a kórházban kiszáradt, és hiába kérdezte, miért nem kap infúziót a branülön keresztül, csak azt a választ kapta, hogy „megkapott minden ellátást”. - Fizikai bántalmazás és durvaság:
A betegeket fájdalmaikkal nem törődve, „mint egy zsákot” rángatják az ágyban, jajgatásukért pedig leteremtik őket. Előfordult olyan eset, hogy a beteg az ágyról leesve betörte az orrát, miközben a személyzet nem figyelt rá. - Pelenkázás és higiénia:
Többen írták, hogy a betegeket vizes, vizeletes ruhában hagyják napokig, és a hozzátartozók könyörögnek a tisztába tételért, amit az ápolók gyakran megtagadnak. Egy esetnél a nővér a vizes póló cseréjét kerek-perec megtagadta, a beteg pedig rettegve kérte a gyermekét, ne szóljon érte, mert fél a retorziótól. - Szedálás és lekötözés:
Gyakori panasz, hogy a fizikailag aktív betegeket egyetlen nap alatt „zombivá szedálják”, és/vagy kikötözik őket az ágyhoz, ami után sokan soha többé nem tudnak lábra állni.
A panaszok nemcsak a krónikus belgyógyászatot célozták, hanem a kommentelők jelzései alapján részben a pszichiátriát, a szemészetet és a hematológiát is érintették, kitérve a nem működő hívócsengőkre és egyes orvosi beavatkozások visszásságaira.
Ezen információk alapján szerkesztőségünk az alábbi kérdéseket tette fel a kórház vezetésének:
- Indított-e vagy indít-e a kórház vezetése belső vizsgálatot az „EGERBEN HALLOTTAM” csoportban leírt, a krónikus belgyógyászati és egyéb osztályokat érintő súlyos panaszok kivizsgálására?
- Hogyan kommentálják azokat a konkrét vádakat, amelyek szerint a betegek nem kapnak elegendő folyadékot, ételt, illetve a higiéniai alapellátásuk nem biztosított megfelelően?
- Milyen protokoll szabályozza a magatehetetlen, idős betegek szedálását és fizikai rögzítését a kórházban, és tesznek-e lépéseket a személyzet kommunikációjának és betegcentrikus szemléletének fejlesztésére?
- Hogyan biztosítja az intézmény, hogy a betegek és hozzátartozóik retorziók nélkül jelezhessék észrevételeiket vagy hogyan tehetnek panaszt anélkül, hogy tartaniuk kellene az ápolók bosszújától?
Megkeresésünkhöz mellékletként csatoltuk a Facebook-bejegyzés pontos szövegét, az ahhoz érkezett lakossági panaszok anonimizált szöveges kivonatát, valamint az ügyről beszámoló cikkünket is.
A Markhot Ferenc Kórház hivatalos válasza
A megkeresésünkre válaszában Dr. Stankovics Éva főigazgató részletesen kifejtette az intézmény álláspontját.
A főigazgató tájékoztatása szerint az általunk felvetett üggyel kapcsolatban a Markhot Ferenc Kórházban folyó ápolásszakmai tevékenység területén teljes körű belső vizsgálatot rendeltek el. A vizsgálat hivatalos megállapításai azonban azt támasztják alá, hogy az ápolók minden esetben a szakmai szabályokat betartva, a betegbiztonság maximális garantálása mellett végezték és végzik a munkájukat.
(A megkeresésünk és a hivatalos válasz között 4 nap telt el, így logikusan a megkeresésünk alapját szolgáló több száz panasz kivizsgálását ezen időn belül kellett lefolytatnia a kórháznak.)
A kórház vezetése határozottan visszautasította az általánosításokat, arra hivatkozva, hogy a közösségi oldalon megfogalmazott észrevételek legtöbbször névtelenek, így a panaszolt esetek kontextusának és részleteinek ismerete hiányzik. Hozzátették, hogy a betegekkel szemben alkalmazható korlátozó intézkedéseket szigorú jogszabályi keretek között történik, a személyzet kommunikációjának fejlesztésére pedig kiemelt hangsúlyt fektetnek, és folyamatosan felhívják a dolgozók figyelmét ennek fontosságára.
Dr. Stankovics Éva kiemelte azt is, hogy az intézmény a kritikus hangok mellett számos alkalommal kapott elismerést és köszönetet is a betegektől és hozzátartozóktól, amelyeket beazonosítható, névvel ellátott levelekben juttattak el hozzájuk. Emlékeztetett arra, hogy a betegeknek számos hivatalos csatorna áll a rendelkezésükre panaszuk vagy véleményük jelzésére: írhatnak a nyilvános e-mail-címekre, a honlapon keresztül, a kórház Facebook-oldalán, telefonon, vagy fordulhatnak közvetlenül a betegjogi képviselőhöz. Emellett a kórház weboldalán online, név nélkül is kitölthető elégedettségi kérdőívek biztosítják a visszajelzési lehetőséget, amelyek feldolgozásáról az érintett osztályok és a vezetés rendszeresen tájékoztatást kap.
A válasza végén a főigazgató határozottan visszautasította azt a feltevést, hogy bárkinek is tartania kellene az egészségügyi dolgozók negatív magatartásától vagy esetleges retorziótól a véleménye megfogalmazása miatt. Kiemelte: bár a közösségi csoportban megjelenő névtelen véleményeket nem minősítik, a Markhot Ferenc Kórház jó hírnevének, valamint a munkatársak jogainak és érdekeinek védelmében megteszik a szükséges intézkedéseket.