A Tisza kormány megalakulása után a települési polgármesterek fizetésének és juttatásainak kérdése a társadalmi közbeszéd homlokterébe került. Míg korábban csupán ígéretek hangzottak el, a kormány most konkrét törvényjavaslattal lépett fel a rendszer visszásságaival szemben: a cél a közpénzekkel való takarékos gazdálkodás és a társadalmi igazságosság érvényesítése.
A Magyar Péter vezette kormány által jelzett szigorítások testet öltöttek. Szabó Tibor, a parlament Vidék- és Településfejlesztési Bizottságának Tisza-párti elnöke benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amely nemzetgazdasági érdekből, a helyi közszolgáltatások elsődlegessége érdekében korlátozná a településvezetők és megyei önkormányzati elnökök jövedelmét.
Véget érhet az automatikus emelések korszaka
A módosítás egyik legfontosabb eleme, hogy megakadályozza a polgármesterek és vármegyei közgyűlési elnökök illetményének automatikus, évről évre történő emelkedését. A javaslat a fizetéseket fixen a KSH által megállapított 2024. évi nemzetgazdasági bruttó átlagkeresethez rögzítené, megelőzve ezzel a július 1-től esedékes, 2025-ös átlagkereseti adatokra épülő automatikus fizetésemelést. Emellett a megyei önkormányzati vezetők esetében a fizetési szorzószámot a korábbi négyszeresről a kétszeresére csökkentenék.
Talán még ennél is érdemibb változás, hogy a javaslat megszüntetné a városvezetőknek és a megyei elnököknek járó, önkormányzati törvényben rögzített havi átalány-költségtérítési jogosultságot. Az indoklás szerint a lépés illeszkedik ahhoz a közpolitikai célhoz, amely a személyi juttatások korlátozásával a kistelepülési feladatellátást és a működési kiadásokat helyezi előtérbe.
Miért aggályos az átalányalapú költségtérítés?
Az átalányelszámolás egy olyan költségtérítési forma, amelynél a tisztségviselő a felmerülő kiadások tételes, számlákkal való igazolása nélkül vesz fel egy előre meghatározott, havi fix összeget. Mivel ez a módszer mentesíti a jogosultat az elszámolási kötelezettség alól, az átláthatóság minimálisra csökken: a közpénz felhasználásának jogszerűsége és valódi célja így utólagosan szinte ellenőrizhetetlen, ami könnyen visszaélésekhez vezethet.
A kápolnai példa: miért volt szükség a szigorra?
A törvényi beavatkozás szükségességét jól példázza egy alig néhány utcából álló Eger környéki kistelepülés, Kápolna esete. A település polgármestere, dr. Berecz Kálmán munkássága – helyi konfliktusok, perek, adatvédelmi hatósági megrovás és vitatott vállalkozói szerződések kíséretében – már korábban is heves ellenérzéseket váltott ki.
Szerkesztőségünk közérdekű adatigényléssel fordult a polgármesterhez. A válaszból kiderült: dr. Berecz Kálmán a milliós nagyságrendű havi fizetése mellett havonta közel 200.000 forint költségtérítést vesz fel. Teszi ezt annak ellenére, hogy a településen élők szerint munkavégzése mindössze a hivatala és a tőle alig néhány száz méterre lévő otthona közötti ingázásra korlátozódik. A polgármester – a törvény adta kiskapuk mögé bújva – cinikusan megtagadta a tájékoztatást arról, hogy ezen, évi közel 2,5 millió forintos költségtérítést pontosan milyen, munkájához kapcsolódó kiadásokra fordítja.
Ez a gyakorlat éles kontrasztban áll a versenyszféra vagy az államigazgatás elvárásaival, ahol a költségtérítéseket számlákkal és tételes elszámolással kell igazolni. Különösen fájó ez egy olyan kistelepülésen, ahol a helyi közmunkások kemény fizikai munkával ennek az összegnek a töredékét keresik meg.
Amennyiben a jogszabály-módosítás hatályba lép, azzal véget érhet az a gyakorlat, amelyben a polgármesterek a törvényi kiskapuk mögé bújva, elszámolási kötelezettség nélkül vehetnek fel jelentős összegeket, miközben településük polgárai vagy alkalmazottai a létminimum környékén küzdenek. A javaslat elfogadása a közteherviselés és a társadalmi igazságosság irányába tett első, de annál fontosabb lépés lehet a magyarországi települések működésében.