Jelentős feszültségekről árulkodó belső levelezés került ki az Egri Vízilabda Klubon belülről. Kovács Cs. Tamás, a klub korábbi ügyvezető igazgatójának a taggyűléshez intézett levele – amelyet a forrás kérésére, csak egy, a vízilabdáért aggódó helyi vállalkozó szivárogtatott ki portálunknak – a klub működését érintő kritikákra és a közösségen belüli feszültségekre hívja fel a figyelmet.
Kovács Cs. Tamás, aki nagybátyja, id. Kovács Cs. Róbert búcsúztatója miatt nem tudott részt venni a taggyűlésen, levelében egy, az interneten terjedő, a klubot bíráló írásra reflektál. Mint írja, az utóbbi napokban olyan hírek is felröppentek, amelyek őt hozták összefüggésbe ezzel az „egyedi hangvételű” írással. A levélből kiderül, hogy a kritikus hangvételű anyag „egy olyan személy gondolatai jelennek meg benne, aki közel állt vagy korábban része volt a klub életének.”
A korábbi ügyvezető igazgató emlékeztet arra is, hogy „az utóbbi időszakban több távozás is történt a klub körül, elég csak a legutóbbi hét eseményeire visszagondolnunk, amelyek ismét feszültséget generáltak a közösségünkben.” Kovács Cs. Tamás ugyanakkor leszögezi, hogy számára nem az a fontos, ki írta a szóban forgó írást, és nem is az ő tiszte eldönteni, mely állítások felelnek meg a valóságnak. Ezt a klub vezetőségének, elnökségének feladatának tekinti, „illetve mindenki maga, saját lelkiismerete szerint vonhat le következtetéseket.”
Kovács Cs. Tamás mély személyes kötődését is megfogalmazza az egri uszodához és a vízilabdához. „Az egri uszoda számomra nem csupán egy sportlétesítmény – ez az otthonom. Itt nőttem fel, ide hoztak le a szüleim már négyéves koromban. Itt lettem úszó, vízilabdázó, később pedig játékvezető.” Ez a kötődés motiválta őt akkor is, amikor a klub nehéz helyzetbe került, és önkormányzati képviselőként, majd a klub ügyvezető-igazgatójaként is azon dolgozott, hogy minél több egri gyermek sportolhasson.
Kovács Cs. Tamás zárásként arra figyelmeztet, hogy bár a vita és a bírálat elkerülhetetlen lehet, „ha ez egymás személyének lejáratásába csap át, azzal senkinek nem segítünk. Legkevésbé a sportágnak, amit mindannyian szeretünk.” Kívánja, hogy az egri vízilabda „újra azt az összetartó erőt jelentse, amiért annyian megszerettük.”