Vannak érdemek, amelyeket nem egy hivatalos oklevél tesz értékessé, hanem az a maradandó nyom, amelyet egy-egy lokálpatrióta hagy maga után a közösségében. Eger kulturális és közösségi életének egyik meghatározó, bár sokszor a háttérben dolgozó alakja Galyó Béla, akinek nevéhez az egri régiségvásár felvirágoztatása és hosszú távú fenntartása köthető. Bár az idei évben a Dobó Kardja kitüntetést végül más vehette át, munkássága olyan fundamentuma a városnak, amely közösségi szinten kiált a nyilvános elismerésért.
Értékmentés a hétköznapokban: az egri régiségvásár története
Az egri régiségvásár mára márkává, a város egyik legkedveltebb és leglátogatottabb rendezvényévé vált, amely messze földről vonzza a gyűjtőket, a kereskedőket és a kulturális csemegékre vágyó érdeklődőket. Azonban kevesen gondolnak bele abba, hogy egy ilyen volumenű esemény nem a véletlen műveként, hanem évek kitartó, aprólékos és sokszor láthatatlan munkájának köszönhetően vált sikerré.
Galyó Béla neve összefonódott ezzel a küldetéssel. Az általa koordinált és összefogott vásár nem csupán egy egyszerű adásvételi piac, hanem egy élő közösségi tér. Olyan találkozóhely, ahol a múlt tárgyai kézről kézre vándorolnak, átörökítve a történelem egy-egy szeletét a fiatalabb generációknak, miközben egy sajátos, összetartó közösség kulturális otthonra talál.
A rendezvény mögött álló logisztika, szervezés és folyamatos odafigyelés az a fajta „hangtalan munka”, amelyet a mindennapokban hajlamosak vagyunk magától értetődőnek tekinteni – egészen addig, amíg valaki meg nem áll egy pillanatra, hogy számba vegye a mögötte lévő emberi energiát.
Amikor a hivatalos döntés nem tükrözi a közösségi igazságot
Idén a városházi és közéleti elismerések soraban Galyó Bélát is jelölték a rangos Dobó Kardja kitüntetésre. Az elismerést végül nem ő vehette át. Egy ilyen szituáció kétségtelenül nehéz pillanatokat hoz annak az embernek az életében, aki évtizedeken keresztül, önzetlenül és elhivatottan dolgozott valamiért, s joggal bízhatott abban, hogy a városa ezt hivatalos formában is méltányolja.
Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést: vajon egy bizottsági döntés határozza-e meg egy ember életművének vagy munkájának valódi értékét?
A válasz egyértelmű nem. Eger valódi értékeit ugyanis nem csupán a szalagátvágással járó nagy beruházások, a látványos, egyszeri események vagy a protokolláris ünnepségek teremtik meg. A várost sokkal inkább azok a kitartó emberek gazdagítják, akik nap nap után teszik a dolgukat, ápolják a hagyományokat, óvják a helyi értékeket, és olyan kulturális kohéziót tartanak életben, amely nélkül a közösségünk szegényebb lenne.
Az igazi elismerés az embereknél kezdődik
Galyó Béla munkássága pontosan ebbe a kategóriába tartozik. Az ő érdeme nem attól lesz kisebb, hogy az idei évben egy hivatalos zsűri másképp határozott. Az igazi elismerés ugyanis nem mindig egy oklevéllel vagy egy dísztárggyal kezdődik, hanem azzal a civil pillanattal, amikor a közösség megáll, egymásra néz, és kimondja: látjuk a munkádat, értékeljük, amit tettél, és köszönjük.
Az egri régiségek közé életet lehelni, a múlt emlékeit hitelesen megőrizni és köz kinccsé tenni olyan feladat, amely tiszteletet parancsol. Vannak értékek, amelyeket nem szabad hagynunk észrevétlenül elhalványulni, és vannak olyan kulcsfigurák, akiknek a munkájáról éppen akkor a legfontosabb beszélnünk, amikor a hivatalos procedúrák fényei éppen máshová irányulnak.