Újabb politikai vihar körvonalazódik a vidéki Magyarországon, miután súlyos kérdések merültek fel Vona Gábor és egy környezetkárosítás miatt bíróság előtt álló borászat botrányos összefonódásai körül – számolt be róla a Magyar Jelen. A Második Reformkor (2RK) elnöke nemrégiben bejelentette, hogy pártja megméretteti magát a 2029-es önkormányzati választáson. Jóllehet a viharos múltú politikus a polgári jobboldal szavazóit tervezi megszólítani, a helyi természetvédők szerint akadnak még tisztázatlan ügyek, amelyek válaszért kiáltanak.
Gyöngyösi szálak és a Tarna vizét kiszivattyúzó pincészet
Vona Gáborról köztudott, hogy tősgyökeres gyöngyösiként szívén viseli a vidék sorsát. Bóday Pál ismert állatvédő rámutatott: a helyi zöldeket éppen ezért régóta mardossa a kétség, vajon miért pont az ex-pártvezér köreiből érkezett az a kezdeményezés, amely elismerést hozott a Tarna vizét kiszivattyúzó borászatnak. A Tóth és Tóth Pincészetet az a Szűcsné Major Ildikó terjesztette fel a nívós Telekessy-díjra, aki a Heves Megyei Közgyűlésben ült, és Bóday információi szerint kifejezetten bizalmas, közeli viszonyt ápolt a Jobbik egykori elnökével.
Bár a díj 2019-es átadásakor Vona már háttérbe vonult és lemondott a pártvezetésről, tagságát egészen az év októberéig megtartotta (jóllehet kilépési szándékát már tavasszal jelezte). A természetvédők szerint így nehezen hihető, hogy elkötelezett lokálpatriótaként ne lett volna tűzközeli információja a saját választókerületében zajló ügyekről.
Évekig tartó szisztematikus pusztítás a Tarnán
Az aldebrői Tóth és Tóth Pincészet tulajdonosai – akik ma már természetkárosítás bűntette miatt állnak a bíróság előtt – hazánk egykor legnagyobb vízhozamú, teljes egészében hazai eredetű és torkolatú folyóját, valamint annak egyedülálló élővilágát tarolták le. Ezt a borászatot koszorúzták meg jobbikos javaslatra a megye rangos területfejlesztési elismeréseként szolgáló Telekessy-díjjal.
A vádirat szerint a környezetkárosítás nem egyszeri botlás volt, hanem hosszú éveken át szisztematikusan folyt – időszakosan ugyan papírokkal, de rendszerint mindenféle engedély nélkül. A vizsgálat rámutatott, hogy a szigorú szabályozás dacára még a hatósági engedélyek birtokában is jóval több vizet csapoltak le a Tarnából, mint amennyit a törvény megengedett volna; a háttérben valósággal „osztogatták” a folyó vizét. Bóday Pál így fogalmazott erről:
„Amíg nem sújtott le ez a most tetőző, de valójában évek óta gyűrűző, szörnyű aszály, a folyó nem száradt ki teljesen, így a pusztítás sem tűnt fel senkinek.”
A nyomozás ráadásul arra is fényt derített, hogy a borászat háza táján már a kitüntetés odaítélése előtt is komoly problémák adódtak.
Dudás Róbert levele és a zátonyra futott párbeszéd
A történet legbizarrabb szála az, hogy Vona Gábor mélyen hallgat. Pedig a Második Reformkor lépten-nyomon azt hirdeti, hogy a reformkori hagyományokhoz hűen létfontosságú a nyílt társadalmi párbeszéd. Úgy tűnik azonban, hogy ebben a kínos ügyben a sokat emlegetett párbeszéd zátonyra futott, a pártelnök pedig inkább a némaságot választja.
Nem Bóday az egyetlen, aki szerint lenne mit tisztázni: Dudás Róbert, a Jobbik korábbi alelnöke – aki szintén ott ült a Heves Megyei Közgyűlésben – korábban levélben fordult egykori elnökéhez. Dudás arra kérte Vonát, hogy végre oszlassa el a díj körüli sötét mendemondákat, vagy legalább gyakoroljon némi önreflexiót és férfiasan ismerje be, hogy óriási hiba volt a párt részéről egy ilyen környezetpusztító vállalkozást kitüntetésre javasolni.
Bóday Pál kendőzetlenül így nyilatkozott:
„Azt gondolom, hogy ha Vona Gábor visszatér a politikai porondra, akkor bizonyára lakossági fórumokat is fog tartani. Mi pedig addig megyünk utána, amíg ki nem derítjük a csúnya kis titkát.”
A természetvédő hozzátette: ha nem lenne takargatnivalójuk, már rég kaptak volna valami épkézláb választ vagy őszinte önreflexiót arra, hogy miért éppen ezt a – szakmailag egyébként cseppet sem kiemelkedő – borászatot juttatták ilyen magas szintű elismeréshez.
A Mi Hazánk nyomása és a díj visszavonása
A történet legironikusabb csavarjaként a Heves Vármegyei Közgyűlés is kénytelen volt önreflexiót gyakorolni. Más kérdés, hogy a fideszes többségnek ez nem magától jutott eszébe: a Mi Hazánk frakciójának határozott kezdeményezésére és nyomására végül hivatalosan is megfosztották a Telekessy-díjtól a Tarna vizét kiszivattyúzó borászatot.
Bóday Pál így összegezte a helyzetet:
„Lényegében már csak szakmai kíváncsiságból szeretnénk tisztán látni, hogy Vona Gábornak milyen kapcsolata van az aldebrői Tóth és Tóth Pincészet jelenleg bíróság előtt álló tulajdonosaival. Valójában ez a politikai pályafutásának folytatása szempontjából sem mindegy.”
A természetvédő úgy véli: ha Vona Gábor valóban be szeretne törni a polgári jobbközép térfelére, nem hagyhat maga mögött ilyen elvarratlan szálakat. Ezen a politikai palettán ugyanis ma már alapvetőek a határozott „zöld” elvárások, amelyekkel a pártelnök némasága teljesen összeegyeztethetetlen. Emellett Bóday hozzátette, hogy egy olyan politikustól, aki egyébként fáradhatatlanul kommunikál, mindent aprólékosan elmagyaráz, és lépten-nyomon magasztos, erkölcsi alapú szónoklatokat tart a helyes politikai viselkedésről, egyszerűen alapvető fontosságú lenne, hogy végre ebben a kínos ügyben is tiszta vizet öntsön a pohárba.
Vona Gábor állítása szerint nincs köze az ügyhöz
A Magyar Jelen e-mailben kérdezte a témában Vona Gábort, akitől a következő választ kapták:
- „1. Egy pártelnök nyilván nem követheti az összes megyei képviselő díjakra történő felterjesztését.
- 2. Én 2018-ban lemondtam a Jobbik elnökségéről, majd kiléptem a pártból. Így 2019-ben fogalmam sincs, mi történt a pártban.
- 3. Ezért ezügyben nekem sem Dudás Róbert, sem más nem írhatott levelet, hiszen nem én voltam a Jobbik elnöke.
- 4. A Tarna kiszivattyúzását és minden környezetkárosító tevékenységet mélyen elítélek.
- 5. A Tóth és Tóth pincészetet nem ismerem, velük nem álltam semmilyen kapcsolatban, ezért az ő érdekükben sem a Jobbik elnökeként, sem 2018 után nem lobbiztam. Életemben nem is beszéltem róluk senkivel.”
